Vizsgálatok

Vizsgálat keresése

A teszt a humán szérumban vagy plazmában lévő nukleoszóma, dsDNA, hiszton, SmD1, PCNA, riboszomális P0, SSA (Ro60kD), SSA (Ro52kD), SSB (La), CENP-B, Scl-70, U1-snRNP , AMA-M2, Jo1, PM-Scl, Mi-2, Ku antigének elleni IgG antitesteket mutatja ki.

Az antitestek kimutatása segítséget ad az SLE, Sjögren szindróma, CREST-szindróma, Scleroderma,  MCTD, PBC és Myositis valamint más reumás megbetegedések diagnosztizálásához és az átfedést mutató szindrómák azonosításához.

A vizsgálati minta vételére, jelölésére, szállítására, előkészítésére, tárolására és stabilitására vonatkozó előírások:

Mintatípus:        Szérum (géles sárga cső).
Felhasználható:         Frissen levett, vagy -20°C-ra lefagyasztott szérum használható.

Eredmények interpretálása:

Az antinukleáris antitestek (ANA) különböző specificitású autoantitestek, amelyek a sejtmag antigénei ellen irányulnak. Az ANA és ENA (extrahálható nukleális antigének) antitestek kimutatása fontos a kollagenozis diagnózisáhos, különösen a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a "kevert kötőszöveti megbetegedés" (MCTD) diagnosztikájához, amely szoros kapcsolatban van az SLE-vel és egyéb reumatoid megbetegedésekkel.

Az M2-antigénhez tartozó anti-mitokondriális antiterstek (AMA) specifikuisak PBC-re és a PBC betegek 90%-ában kimutathatók. Anti-AMA M2 antitestek szintén gyakran jelennek meg a klinikai tünetek előtt collagenosis esetében.

Jo1, PM-Scl, Mi-2 és Ku a poly- és dermatomyositis diagnosztikus jelzői, úgymint az autoimmun megbetegedésekkel kapcsolatos myositisnek és az átfedést mutató szindrómáknak. 

- dsDNA elleni antitestek:
Natív dsDNS elleni antitest. Pozitivitása a szisztémás lupusz eritematózusz egyik diagnosztikus kritériuma, mennyisége korrelál a betegség aktivitásával. További prognosztikai marker veseérintettség irányában.
- Hiszton elleni antitestek:
A hiszton elleni antitestek elsősorban a drog indukálta lupuszhoz kapcsolhatók, de több tanulmány alapján kimutathatók számos más autoimmun betegségben is, mint aktív és inaktív szisztémás lupusz eritematózusz, reumatoid arthritis, juvenilis reumatoid arthritis, primer biliáris cirrózis, autoimmun hepatitis, dermatomiozitisz-polimiozitisz, szkleroderma.
- SmD1 (Smith antigén) elleni antitestek:
A szisztémás lupusz eritematózusz vagy a kevert kötőszöveti betegség diagnózisának megerősítésére. Az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózuszban szenvedő betegek mindössze 15-30%-ában vannak jelen, de rendkívül specifikusak erre a betegségre. Mivel nagyon specifikusak, az anti-Sm antitestek a szisztémás lupusz eritematózusz ACR kritériumai közé tartoznak, és a betegség patognómiai jellegzetességének tekintik. Pozitív összefüggés van az anti-SmD1 antitestek jelenléte és a súlyos szervérinttettség (pl. vese) között.
- U1-snRNP elleni antitestek:
Az anti-U1-snRNP antitesteket a kevert kötőszöveti betegség (Sharp-szindróma) diagnosztikai markerének tekintik. Ha ebben az indikációban használják, akkor az antitestek elérik a 100%-os szenzitivitást és 98%-os specificitást anti-Sm és anti-dsDNA antitestek hiányában.
- SSA (Ro60kD, Ro52kD), (Sjögren A antigén) elleni antitestek:
A Ro52 és Ro60 elleni antitestek nagyon specifikusak Sjögren szindrómára és szisztémás lupusz eritematózuszra is. Az esetek több, mint 60 %-ában az anti-Ro52 antitestek önállóan jelennek meg (csak 5 %-ban SLE-ben). Az anti-Ro60 antitestek önálló megjelenését figyelték meg SLE-ben 11 %-ban, de pSS-ben nem. Ha az anti-Ro60 antitestek pozitívak, de az anti-SSB (La) antitestek negatívak, nefritisz kialakulása sokkal valószínűbb, mint más SLE-s betegekben. Anti-SS-A (Ro) antitestek mutathatók ki csaknem 100 %-ban az újszülöttkori lupusz eritematózuszban született újszülöttekben.
- SSB (La) (Sjögren B antigén) elleni antitestek:
Az SSB antitestek elsősorban Sjögren szindrómás betegekben mutathatók kii (70 %), ritka eseteket kivéve nem mutathatók ki egyéb reumatikus betegségekben. Az anti-SS-B (La) antitestek gyakran együtt jelennek meg az SS-A (Ro) antitestekkel.
- Scl-70 (scleroderma antigén) elleni antitestek:
A diffúz szkleroderma (progresszív szisztémás szklerózis) differenciáldiagnózisához nyújt segítséget, az esetek 25-40%-ában kimutatható. Az antitestre pozitív betegeken a viszcerális érintettség, elsősorban a tüdőfibrózis esélye jóval nagyobb.
- CENP-B elleni antitestek:
Az anti-centromér antitestek fő reaktív antigénje a CENP-B. ezek az antitestek jelennek meg CREST-szindrómában (60%) és diffúz szklerodermában (15%). Primer biliáris cirrózisban való megjelenését a portális hipertenzió prognosztikai jelének tekintik.
- Jo-1 (PM/DM antigén) elleni antitestek:
Ismeretlen eredetű gyulladásos miopátiák markere. Az antitest megtalálható polimiozitiszben (33%) és dermatomiozitiszben (25%) szenvedő betegekben, különösen azokban a páciensekben, akiknek a betegsége tüdőfibrózisba fejlődik (marker antitest).
- P0 elleni antitestek:
A riboszóma 60S alegységében a P0 fehérje a P1 és P2 foszfoproiteinekkel pentamer komplexet képez. A központi idegrendszert is érintő SLE-ben (kivéve lupusz pszichózis) az antiriboszomális P0 elleni antitestek szintje szignifikánsan magasabb.

Nem megfelelő eredmény feltehető preanalitikai okai:

- A diagnózis nem alapulhat egyetlen vizsgálat eredményén. A vizsgálati eredményeket mindig az egyéb vizsgálatok eredményeivel és a beteg tüneteivel összefüggésben kell értelmezni.

Rendelhetőség, ismételhetőség:

- A járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézet szakorvosa járóbeteg-szakellátási tevékenységi körében rendelheti.